2009. március 26., csütörtök

csokiva és fűszerekkel

A másik gyönyörűség a praliné. Olyankor igazán bámulatos cukrásznak érzem magam, amikor falatnyi mámorokat állítok elő, s mindenki azt hiszi, óriási ördöngösség, pedig, hajjaj! Néhány komponensből olyan ízkavalkád készíthető, hogy legalább húsvétig mindenki azt fogja emlegetni!
A legegyszerűbbhöz csupán mandulára, étcsokira, fűszerre és a nélkülözhetetlen narancshéjra van szükség.

10 dkg héjas mandulát pár percig forralok, aztán leöntöm róla a vizet, és egyesével könnyedén kiugrasztom barna bundájából mindahányat. Papíron megszárítom, aztán egy serpenyőben zsiradék nélkül óvatosan megpirítgatom.

Ilykor kicsit elalélok az illattól, aztán folytatom. A kihűlt mandulát óvatosan felszelem apró hasábokra. Ide nem jó a mozsár vagy az összeaprítás, akkor lesz szép, ha sikerül hosszú szálakat vágni belőle. Azért nem használok szálas mandulát, mert az nagyon könnyen összetörik és nem is kis lapocskákra van szükség. Kb. 10-15 dkg olvasztott, egy teáskanál mézeskalácsfűszerrel és egy narancs reszelt héjával ízesített csokoládéba forgatom, majd két kiskanállal apró, hosszúkás halmokban egy fóliával bélelt tálcára teszem. A hűtőben hamar megdermed, s ha van még kedvem, fehér csokiba mártogatom, hogy még díszesebb legyen.

A második praliné azt hiszem, a fiúk kedvence, mert rumos.

Két rész darált dióhoz egy rész darált háztartási kekszet keverek, majd bőségesen aprítok bele aszalt sárgabarackot. Rummal megöntözöm annyira, hogy golyókat formálhassak belőle. Aztán étcsokoládéba forgatom őket és egy-egy hosszú szálra vágott aszalt sárgabarackkal díszítem.

A harmadik a gesztenyés.

Felmelegítek egy deci tejszínt, felolvasztok benne 15 dkg csokoládét és beleteszek egy egész csomag felengedett mirelit gesztenyemasszát. Hozzácsapok egy evőkanálnyi vajat meg egy kis rumot és egy időre hűtőbe teszem, merthogy folyós. Gyakori kevergetés mellett 15-20 perc alatt megdermed annyira, hogy két kiskanállal könnyen apró golyócskákat formálhatok belőle.

Cukrozatlan kakaóporba, vagy durvára vágott dióba, mogyoróba, mandulába forgatom. Ha elkészültek, s jól kihűltek, fogok egy helyes karácsonyi dobozt, lehet papírból és fémből is, áttetsző celofánnal kibélelem és pici minyonpapírba rakosgatva elrendezgetem benne a pralinékat.
Ha több réteg kerül bele, azokat is elválasztom a celofánnal. A dobozt, ha kell, még díszítgetem egy kicsit, de a tartalom ebben az esetben, azt hiszem, önállóan is megállja a helyét…

Kakukkfűvel

Szép ajándék egy nagy doboz kakukkfüves mandula is, ami szintén az a kategória, amit csak üres gyomorral szabad megkóstolni, mert ellenállhatatlan, képtelenség belőle mértékletesen fogyasztani.
A fent leírt módon levetkőztetem a mandulákat, majd (mennyiségtől függően) egy-két tojás felvert habjába kakukkfüvet és sót keverek, bőségesen. Aztán ebbe forgatom bele a mandulát is, majd tepsibe terítem és betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe. Sütés közben gyakran átkeverem, mert hamar odaég. Amikor aranybarna és ropogós, akkor jó! Csak egy díszes doboz kell ennek is a végén.

forrás: Nők Lapja, 2005.
Találtam még régebbi bejegyzéseim között is néhány finomságot: Karácsonyi vásár címmel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése