Csicsóka

Nemcsak a női divat változik, hanem a termelt növények divatja is. Egyeseket valamikor nagy lelkesedéssel kultiváltak, ezek azután valamilyen ok miatt (betegségek, kártevők megjelenése, termesztési körülmények megváltozása, fogyasztói szokások alakulása) fokozatosan kiszorultak a földekről. Közéjük tartozik a csicsóka is, amely - bízom benne, hogy helyesen ítélem meg - néhány társával együtt (lóbab, lencse, articsóka) ismét kezd divatba jönni.
Ennek a változásnak az okát most bízvást abban kereshetjük, hogy nagyon egyszerűen termelhető, bőven termő és ellenálló növény; gumótermésének pedig az a fontos jó tulajdonsága van, hogy a cukorbetegek is fogyaszthatják.
Márpedig ez igazán nagy jelentőségű dolog, hiszen az orvosi statisztikák szerint százezer honfitársunk szenved ebben a különlegesen diétás étrend betartását követő betegségben. Ezért érdemes az érintett családok kertjében legalább néhány bokor csicsókát ültetni.
A csicsóka Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Legnagyobb tömegben Franciaországban termelik, mintegy 150 ezer hektár területen.
Legföljebb találgatni lehet, hogy a furcsa, kissé mulatságos nevét honnan nyerte. Az orosz, a német, a francia, a cseh, a lengyel, a bolgár és a román nyelvben topinamburnak nevezik, csak az "extravagáns" angol nyelv mondja jerusalem artichoke-nak. Nálunk elég általános az esküvői jókívánság: szaporodjatok, mint a csicsóka!
A fészkesvirágzatúak közé tartozik, és közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka Sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején virítanak. Szára - azonos talajviszonyok között - a napraforgóénál vékonyabb, de magasabb; akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.
Gumói, amelyek valójában megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5-20 cm hosszú száron ülnek, emiatt nagyobb területen helyezkednek el. Ezért nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
Termesztése
A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is.
A kert sarkában van a helye, ahol más, igényesebb növényeket valami ok miatt nem lehet megtermelni. Nagyon jó szolgálatot tesz gyeptörésben és akkor, ha a kezdő kertész gyomos, gyepes telket vesz művelés alá. Pionírnövény!
Természetesen a csicsóka is meghálálja az istállótrágyázást és a nitrogént, foszfátot és kálit tartalmazó műtrágyákat.
A klíma az ország minden vidékén megfelel a csicsóka termesztéséhez.
Gumója ültetésével szaporítjuk. Legjobban a "földből földbe" módszer vált be, vagyis az olyan ültetés, hogy a földből kiszedett gumókat azonnal elültetik más helyen. Erre bőségesen van idő, mert a csicsóka ültetési ideje októbertől május elejéig tart, de a legjobb március végén ültetni. Föltétlenül ajánlatos a tavaszi ültetés a bekerítetlen, erdő közeli kertekben, mert a gumókat a vaddisznók előszeretettel túrják ki. (A csicsóka leveles szára viszont az őzek, a szarvasok és a nyulak kedvelt takarmánya.)
Ahol egyszer megtelepítettük a csicsókát, ott nem kell néhány évig újra ültetni, mert a kiszedéskor rendszerint marad a földben annyi gumó, amennyiből a következő évben is fejlődnek bokrok, 4-5 évi egy helyben maradás után azonban a gumók annyira elaprózódnak, hogy akkor új helyre kell őket telepíteni.
A töveket egymástól 50-60 cm-re ültessük. A gumók legalább 6 cm mélyen legyenek a talaj felszíne alatt. Legjobbak a 40-50 g-os vetőgumók, amelyeket - ha kevés van belőlük - hosszában ketté is vághatunk.
A csicsóka kezdetben lassan nő. Ebben az időben a tövek környékét kapálással kell gyommentesen tartani. Később a hajtások növekedése felgyorsul, és a lombozat annyira beárnyékolja a talajt, hogy a gyomok meg sem élnek alatta.
A kifejlett gumók szedését október elején kezdhetjük meg, de folyamatosan is szedhetjük még télen is. Arra kell ügyelni, hogy minden gumót kiszedjünk, nehogy a következő évben akaratunk ellenére hajtsanak ki.
Kártevő ritkán támadja meg. Olykor fordul elő, hogy a lombozatát a lisztharmat megfertőzi vagy fehérpenészes rothadás lép fel. Előző esetekben egy permetezés elegendő, míg az utóbbi betegség ellen a lomb elégetésével védekezhetünk.
Egy bokor alól 5-8 kg gumót szedhetünk fel.
Felhasználása
A csicsóka fontos diabetikus eledel lehetne. A 20-28 % szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16 % inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasonítja át.
Nem tudta ezt még a nagy tekintélyű Galgóczy Károly uram, aki a Kertészet kézikönyve című munkájában (1896) még így ír: ".. .a csicsóka mint emberi eledel alig jöhet szóba, fő jelentősége az, hogy hitvány, félreeső területeken, hol egyéb alig termeszthető, meglehetős disznólegelőt lehet segélyével alakítani, szárai pedig juhtakarmányt és tüzelő-anyagot szolgáltatnak."
Ma már tudjuk, hogy emberi fogyasztásra is alkalmas. Ha a gumókat főzés előtt vízben áztatjuk, akkor az édeskés ízűk is eltűnik.
Változatlanul fennáll azonban a gond a tárolással, mert csak alacsony hőmérsékletű, még magas légnedvességű helyiségben nem fonnyad meg. Nyirkos homokban azonban - tapasztalatom szerint - hónapokig eltartható. A legjobb módszer: mindig annyit kiszedni belőle, amennyit azonnal felhasználnak.
A burgonyához hasonlóan készíthető el; saláta, kötet, töltelék, kirántott, sült ételek alapanyaga.
Tisztítása nem könnyű, mert a dudoros felületéről a héját elég hosszadalmas munkával lehet eltávolítani.
Az utóbbi években ipari célokra is használják. A gumókból - a burgonyához hasonlóan - szeszt főznek (1 t-ból 70-120 l szesz állítható elő), és fruktózt is gyártanak. Franciaországban nagy jövőt jósolnak a csicsókából előállítható üzemanyagnak.
De visszatérve még egyszer a kertbeli hasznosítására! A kert gondozójának minden ősszel megismétlődő problémája, hogy mivel kötözze be a díszfüveket, a rozmaringbokrokat és a fagyérzékeny örökzöldeket? Nos, a csicsóka levágott, lombos szára erre a célra kiválóan alkalmas.
És a vadászok is ismét felkarolhatnák a csicsókát. Kevés munkával meg lehet telepíteni az erdőszéleken, ahol minden kezelés és gondozás híján is elszaporodik. A gumókat a vaddisznók egész télen előszeretettel lakmározzák, így nemcsak a vadállomány kondíciója javul, de bizonyos mértékű kíméletet remélhetnek azok a kertek is, amelyek - bekerítve vagy bekerítetlenül - sokat szenvednek a falánk vadállatok látogatásától, túrásától.