2010. szeptember 29., szerda

Húsos som



A húsos som (Cornus mas), amely egész Európában, így a Kárpát-medencében is elterjedt, 3-7 m magas fát nevel. Még a lombosodást megelőzően nyíló sárga virágai, nem csak a tavasz előhírnöke, hanem, dísze is a kertnek. Gyümölcsei 1,5 – 3 cm nagyságúak lehetnek, hosszúkás szilvára emlékeztető, általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű. A gyümölcshúsán belül csontmagot találunk.
Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!
Németül Kornelkirsche a neve, melynek első része a latin cornus („szarv”, „szaru”) szóból ered, mert annyira kemény a fája. A második rész a gyümölcs küllemére utal, mert messziről a cseresznyére emlékeztet, bár eléggé ovális. Egyébként nevezik Hartriegel néven is. A francia neve is latin eredetű: a cornouiller male névevel jelölik. A termés angol elnevezése a némethez hasonló: Cornelian cherry. A növény legelterjedtebb neve azonban többnyire egyszerűen csak cornel.

A húsos som a középhegységek vadon élő növénye, általában az erdőszéleken találkozhatunk vele, mert a napos helyeket kedveli, árnyékban nem terem gyümölcsöt. Több országban is termesztik, (például: Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában), őshonos, régi növényünk, amit a helység- és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos).
Piros héjú, tojásdad, hosszúkás, csonthéjas maggal bélelt gyümölcse éretten kellemes ízű és szépen díszítő, melyek nemcsak forma-, hanem színgazdag gyümölcsűek (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos). Fája igénytelen, tősarjairól bárhova telepíthető, a téli hideget is jól tűri. A termesztésekor a sombokor alig igényel gondozást, legfeljebb idősebb korában ritkítani kell.
Nagy gyümölcsű fajtái a szlovák Devin és Titus, valamint az osztrák Jolico. Sárga gyümölcsű: Cornus mas Fructu flavo
Van sárga gyümölcsű, és körte formájú gyümölcsöt termő változata is. Az utóbbi az Őszi tűz nevet kapta felfedezőjétől, Schmidt Gábortól.
Ismert fajtája még a Reichtragende Selektion. Magyarországi tájfajtái a Császlói, mely Szatmárban és a Nyírségben honos, és a Szadai (Szada község Gödöllő közelében található).

Felhasználása
Manapság a kertekben és a közparkokban főként díszcserjének ültetik, pedig a som igen értékes gyümölcsöt is terem, amelyből – különösen vadas húsok mellé való – kiváló lekvár készíthető. C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle. Az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. Korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult.
 

Lekvármustra a kamrapolcról :)

Hétfőn este nekiláttunk a hétvégén szerzett lekvárnak, aszaltszilvás rozmaringos őszibarack lekvár. Nagyon finom volt, kaláccsal, vegyes teával (egy kis fekete tea lipton gold, egy naturlandos tea: csipibogyó-hibiszkusz és egy kis svájci gyógynövény tea egyvelegével) De vmilyen oknál fogva szétröhögtük a fejünket, főleg a párom, azt hittem, lefordul a székről. 
Másnap, újra lekvároztunk, de most már úgy gondoltuk, h ami elfekvőben van a kamrában, azokat esszük meg (úgymond lejárt szavatosság: 2009, 2010., bár sztem, a lekvárnak sincs lejárati ideje...) 
Tegnap kipróbálásra került: rumos meggylekvár 100% natúr ill. som lekvár. Hááát, nekem a meggylekvár rendesen összehúzott mindent. Már ha rágondolok is. A som, egy fokkal jobb, de ez sem fog a kedvenceim közé tartozni. Maradt még egy kicsi a hétfőiből és mint kiegyenlítő, azt ettem meg. 











Amit még váró listán vannak: újabb som lekvár, bár angol neve(cornelian cherry) vmiféle cseresznyére utal, gesztenye lekvár (lekvár-lakos) ill. chilis-rozmaringos sütőtökkrém.

 Utána jártam a somnak, egy és ugyanaz a név, úgyh nekem oda egy kis erőgyűjtés fog kelleni, h azt újra megkóstoljam. Mondtam is, h nagyon szívesen megcsinálom, ahogy a kökény lekvárt is, de vhogy meg nem bírnám kóstolni.