Hétfőn este nekiláttunk a hétvégén szerzett lekvárnak, aszaltszilvás rozmaringos őszibarack lekvár. Nagyon finom volt, kaláccsal, vegyes teával (egy kis fekete tea lipton gold, egy naturlandos tea: csipibogyó-hibiszkusz és egy kis svájci gyógynövény tea egyvelegével) De vmilyen oknál fogva szétröhögtük a fejünket, főleg a párom, azt hittem, lefordul a székről.
Másnap, újra lekvároztunk, de most már úgy gondoltuk, h ami elfekvőben van a kamrában, azokat esszük meg (úgymond lejárt szavatosság: 2009, 2010., bár sztem, a lekvárnak sincs lejárati ideje...)
Tegnap kipróbálásra került: rumos meggylekvár 100% natúr ill. som lekvár. Hááát, nekem a meggylekvár rendesen összehúzott mindent. Már ha rágondolok is. A som, egy fokkal jobb, de ez sem fog a kedvenceim közé tartozni. Maradt még egy kicsi a hétfőiből és mint kiegyenlítő, azt ettem meg. Amit még váró listán vannak: újabb som lekvár, bár angol neve(cornelian cherry) vmiféle cseresznyére utal, gesztenye lekvár (lekvár-lakos) ill. chilis-rozmaringos sütőtökkrém.
Utána jártam a somnak, egy és ugyanaz a név, úgyh nekem oda egy kis erőgyűjtés fog kelleni, h azt újra megkóstoljam. Mondtam is, h nagyon szívesen megcsinálom, ahogy a kökény lekvárt is, de vhogy meg nem bírnám kóstolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése